Jen Calonita: Ne érezz, ne kérdezz

 Jen Calonita: Ne érezz, ne kérdezz című könyve a Jégvarázs című mesefilm sorsfordító történetét meséli el, amelyben Elza és Anna nem ismerik egymást. 

Sosem voltam nagy Jégvarázs rajongó, a mesét is csupán egyszer láttam. Szép volt a története és fülbemászóak voltak a dalai, viszont nem ragadott meg igazán. Viszont, amikor elolvastam a Ne érezz, ne kérdezz című könyv fülszövegét, úgy gondoltam, hogy ez talán jobban fog tetszeni, mint a mesefilm változata. Szerencsére a megérzéseim most sem hagytak cserben és örülök annak, hogy amellett döntöttem, hogy még is elolvasom a könyvet. 

Röviden a könyvről:

A történet főszereplője két lány, Elza és Anna. Elza Arandelle hercegnője. Anna pedig egy pékségben dolgozik a szüleivel. Elza szülei elhunytak, ezért a lánynak rengeteg erőfeszítéssel és kihívással kellett szembenéznie. Anna pedig úgy érezte, hogy többre hivatott, ezért a szíve Arandellebe húzta és úgy érezte, hogy valakinek nagyon nagy szüksége van rá. 

Eközben Arandellben minden jéggé változott.... 

Vajon sikerült a két lánynak megtalálnia a boldogságot? Megmenekült Arandelle az örök téltől?

Véleményem a könyvről:

A történet kezdetén nagyon tetszett, hogy Arandelle királyát és királynőjét is megismerhettük. Szimpatikus szereplők voltak a számomra, hiszen a legfontosabb a család volt számukra. Elzának sok szeretetet adtak, de a lány ennek ellenére még is magányos volt. Áttudtam érezni Elza magányosságát, hiszen hiába volt hercegnő és rengeteg ember ismerte őt, még sem volt egyetlen egy barátja sem a királyságban. A sztori elején még úgy gondoltam, hogy Elza nagyon rideg és visszahúzódó, de a későbbiekben, ahogyan haladtam a történettel ez a véleményem egyre inkább a háttérbe került. Helyette észrevettem a lány számtalan pozitív tulajdonságát, mint például azt, hogy mennyire kitartó és kedves személyiség. A szülei halála után több évig a szobájában maradt, ahol egy beszélő hóembert rejtegetett az emberek elől, mégpedig Olafot. Olaf nekem hatalmas nagy kedvencem volt a történetben, mert ártatlan, kissé lökött és humoros volt. Ezért egy kicsit szomorű vagyok, hogy nem kapott több szerepet a könyvben. :(

Természetesen mivel Elza hercegnő, és Arandelle következő kiralynője, ezért a kérők sem hagyták őt figyelmen kívül. Hans herceg már évek óta udvarolt a lánynak és baráti kapcsolatot ápolt vele, de ezt csupán érdekből tette. A rossz fiú imidzs valahogy jobban illik a karakteréhez és minden történetbe kell egy kakukktojás. Nos, jelen esetben az ő volt. Arrogáns és önző karakter volt, de valahogy még is sajnáltam, hiszen a családban ő volt a 13. gyerek. Esélye sincs a trónra, de a viselkedése Elzával szemben akkor sem elfogadható és emberi a véleményem szerint. Ezért ha választanom kellene egy karaktert, akit egyáltalán nem kedveltem az mindenképpen Hans herceg lenne. 

A másik főszereplő Anna, aki annyira aranyos lány volt! Igazi energiabomba, akinek sosem áll be a szája, de a jó értelemben. Cserfes, bátor és őszinte. Nagyon kedveltem az ő karakterét is és  jó volt azt olvasni, hogy a szüleivel mennyire szoros a kapcsolata, annak ellenére, hogy tudta azt a lány, hogy nem ők a vérszerinti szülei. Remek dolognak tartom azt, hogy az író mesélt arról, hogy Annát nagyon is érdekelte, hogy a vérszerinti szüleivel mi történt, de még sem kérdezte meg ezt soha a szüleitől, mert nem akarta őket megbántani. Tetszett, hogy céltudatos volt és eldöntötte azt, hogy Arandellbe utazik, hogy megtalálja Elza hercegnőt. A jeges és hótakaróval borított útján nem más volt a segítségére, mint a munka nélkül maradt jégszállító, Kristoff és az ő négylábú barátja, Sven a rénszarvas. 

Az ő kis csapatunk volt számomra a legszórakoztatóbb az egész könyvben. A kalandos útjuk során több veszély is leselkedett rájuk, az egyik legemlékezetesebb pillanat számomra az volt, amikor a farkasok elől menekültek. A trióhoz ekkor már csatlakozott Olaf, a hóember is, aki megalapozta a humort és rengeteget nevettem ezen a jeleneten. :D 

A humor mellett egy komoly történetet ismerhettem meg, ahol egy lánynak szószerint a nyárra volt szüksége, hogy az megolvassza a jeget és napsütést hozzon a jeges, magányos szívébe. 

Nagyon drukkoltam mindkét lánynak, hogy rátaláljanak egymásra és persze azért is szorítottam, hogy Arandellben véget érjen az örök tél, hiszen a népnek nem volt élelme és tüzelőanyaga sem, így nem sokáig maradtak volna életben az emberek. 

Elizabeth Lim: Fénytörések című könyvéhez képest ez a kötet nem sokban különbözött az eredeti Disney történettől, de ennek ellenére nagyon tetszett és igazán örülök, hogy most decemberben sikerült elolvasnom az ünnepek előtt, mert végre sok-sok év elteltével megérintett a karácsonyi hangulat. 

Kedvenc szereplőm Olaf, a beszélő hóember, Kristoff a morcos, de a legkedvesebb jégszállító és persze Sven, a hűségeg rénszarvas volt. 

Ez egy olyan regény, amelyet szívesen ajánlanék egy kisiskolásnak, egy kamasznak, egy felnőttnek vagy akár egy idős hölgynek és úrnak is. Szívmelengető történetet mesélt a testvéri szeretetről, a magányról és álmokról, amelyet öröm volt elolvasni. A Sorsfordító történetek közül viszont nem ő az eddigi kedvencem, hanem a Fénytörések, de most már nagyon kíváncsi vagyok az Ez hát szerelemre is, amely ha jól tudom egy Hamupipőke történetet dolgoz fel. Nagyon kíváncsi vagyok rá és bízok benne, hogy jövőre őt is sikerült majd elolvasnom. 

Hány csillagot érdemel tőlem?

🌠🌠🌠🌠🌠/5

Kedvenc idézeteim:

"– A vagyon jön és megy – de a tudást sosem veheti el tőled senki."

"„Farkasok!” – gondolta rémülten Anna.
…
– Ó! Nézzétek! Kutyuskák! Hát nem cukik? – szólalt meg Olaf."

"– Ez igaz – kotyogott közbe Olaf. – Elza nem volt megelégedve a hajával. Azt akarták, hogy feltűzve hordja. Azt kérdezte tőlem: „Olaf, szerinted feltűzzem?” Én meg azt mondtam: „Nem tudom, nekem nincs hajam”."

A könyv adatai:

Író: Jen Calonita

Cím: Ne érezz, ne kérdezz

Műfaj: Fantasy, Ifjúsági 

Kiadó: Manó Könyvek

Megjelenése: 2020

Oldalszám: 368 oldal

Fülszöveg: 

Mi lett volna, ha Elza és Anna nem is ismerik egymást?

Egy napon Elza lesz Arandelle királynője. Rengeteg felelősséggel és elvárással kell majd megbirkóznia, a megválaszolatlan kérdésekről nem is szólva. Vajon milyen vezető válik majd belőle? Mikor kell kérőt választania? És vajon miért él benne régóta mélyen elrejtve az érzés, hogy egy nagyon fontos része hiányzik?

Szülei váratlan halála után Elzának hamarabb kell választ találnia az életét övező számtalan kérdésre, mint remélte. A királyság egyetlen uralkodójaként magányosabbnak érzi magát, mint valaha. Amikor azonban titokzatos erők lépnek működésbe, Elza elvesztett gyermekkori emlékei kezdenek visszatérni – képek jelennek meg előtte egy hozzá nagyon hasonló kislányról. Hogy kitöltse a benne lakozó űrt, Elza embert próbáló utazásra indul jeges királyságán át, hogy visszafordítson egy szörnyű átkot …, és megtalálja Arandelle elveszett hercegnőjét.

Érdekességek:

Jen Calonita 1973. december 14.-én született New Yorkban. 

Negyedikes kora óta ír történeteket, amikor is papírra vetette három kívánságát, amelyet egy dzsintől kérne. Az egyik kívánsága az volt, hogy szerző legyen és ifjúsági regényeket írjon. A kívánsága teljesült! :)

A borítóról:

A borító csodaszépre sikeredett és hűen tükrözi a könyv történetét. Megjelennek rajta a főszereplők, Anna és Elza. Valamint a kék, jeges és havas háttér is remekül illik a sztorihoz. Nagyon örülök, hogy a Manó Könyvek Kiadó a kék borító mellett döntött, mert a másik borító terv véleményem szerint túlságosan sötét és komor. 

Megtetszett? Itt rendelheted meg -> KATT

Mindenkinek jó egészséget és kellemes karácsonyi készülődést kívánok!

Köszönöm szépen a Manó Kiadónak, hogy elolvashattam a történetet!