2020. ápr. 12.

Király Anikó: Strand, papucs, szerelem | Kedvenc idézeteim 💙


- Köszi az ebédet.
Megvontam a vállam.
- Bármikor.
Mert mindennap szívesen etetném, ha még egyszer megfogná a kezem.
(85.oldal)
- Jézusom - kapott a géphez, és a képekre kattintott. - Ti a munkahelyemet akarjátok eladni alólam? Basszus, sokkal egyszerűbb helyzett lett volna, ha valami olyat csináltok.
(113.oldal)
- Jaj, Bogárka, el se hinnéd, mennyi mindenben jó vagyok. De ha akarod, megmutathatom - kacsintott rám.
(153. oldal)
- Robi hívott meg - kezdtem lassú magyarázatomba, hogy felfogja. - Robi a barátom. Robi meghív én - mutattam magamra, aztán abba az irányba, ahol Robi néhány pillanattal ezelőtt eltűnt. - Robi barát.
(155. oldal)
De miért is voltak ezek kellemetlen gondolatok? Robi fiú. Én meg lány vagyok. Egy duci lány. Van, aki azt szereti, nem?
Robi vajon szereti?
Vagy, mondjuk, Soma, ő mit szerethet?
(169. oldal)
Igazából azt se bántam volna, ha a bugyis fiókomban turkált volna. Amennyiben előtte kiveszem belőle a kicsit gázos darabokat, amik inkább hasonlítanak ükanyám bugyogória a 20.század elejéről.
(235. oldal)
- Nem értem, mi a bajod magaddal és a bikinikkel, mert szerintem - folytatta Robi, miközben a nyakát vakarta, aztán nyelt egyet -, szerintem szép vagy.
Égett az arcom? Az nem kifejezés. Mondjuk, Robié se volt éppen babarózsaszín.
(241. oldal)
- Fogtam az esernyőmet, és kiugrottam a padlásunk ablakából.
Felkacagtam.
- Nem vagy normális!
- Ismétlem, csak hat voltam! És eltörtem mindkét lábam. Úgyhogy egyáltalán nem kéne ezen nevetned.
- Bocsi - csukladoztam -, csak még sosem találkoztam olyan emberrel, aki esernyővel ugrott volna ki egy ablakból.
(244. oldal)
- És tetszik valaki?
- Most olyan vagy, mint Hanna néni.
- Tőle örököltem. Szóval, ki a szerencsés fiú?
Miben szerencsés? Abban, hogy egy túlsúlyos lány, aki a napok úgy hatvan százalékában pizsamában, a maradék negyvenben meg kényelmesen ronda ruhákban jár? A kaják iránti perverziójáról nem is beszélve.
(251. oldal)
- Ne ess pánikba, de azt hiszem, a kis Samu meg akar születni.
- Te Samunak akarod hívni?!
(253. oldal)
Vigyázat!
Hatalmas SPOILER!
- Nem vagyok, és nem is voltam szerelmes Kittibe, hiszen ki nem állhatjuk egymást. Amúgy meg Arnolddal járok. Vagy mit csinálok.
Majdnem belefordultam a vízbe.
- Te és Arnold?
Soma lassan lehiggadt, és bólintott.
- Hidd el, gyakran én se értem.
- Hm.
- Hm.
Csak ültünk, bámultuk a vizet. Éjjel feketének tűnt, hajók ringatóztak rajta, jelzőfényeik sárga fényt vetítettek rá. A tó másik partján más emberek más problémákkal foglalkoztak. Mi meg a sajátunkkal.
Soma biztos Arnoldra gondolt. És meg Robira.
(265. oldal)
Spoiler!
- Nézd én se vagyok olyan, aki mindenkit meghódít egy pillantással. Hiszen nézz csak rám!
- Azt csinálom, Bogi! - csattant fel Robi. - Két hónapja csak nézlek és azon gondolkodom, hogy egy ilyen aranyos lány mégis hogy értékelheti ennyire alul magát. Nem vagy megelégedve magaddal, miközben annyi mindenben jó vagy. És ez a legnagyobb bajod.
(271. oldal)
Tudom, hogy a külsőségek igenis befolyásolják az embert, nem vagyok naiv, de azt is tudom, hogy nekünk is van esélyünk arra, hogy szépek legyünk, ha túl lépünk a hülye elvárásokon.
(273. oldal)
Spoiler!
Felnéztem. Kéket láttam. Nem az eget, hanem Robi esernyőjét a fejem felett.
Közelebb léptem hozzá, de csak azért, hogy ne ázzon meg. Semmiféle hátsó szándékom nem volt vele kapcsolatban. Bezzeg neki!
Kertelés nélkül lehajolt hozzám, ami nem lehetett valami hátkímélő gyakorlat, aztán megcsókolt.
(307. oldal)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Liz Braswell: A vén idő mesél 🥀

 A Manó Könyvek kiadó jóvoltából ismént egy nagyon izgalmas Sorsfordító történetet ismerhettem meg. Az egyik kedvenc Disney mesefilmem A szé...