Erős, fiatalos és csinos volt mindig. Igaz, hogy nem találkoztunk túl sűrűn, de az én emlékezetemben mindig ezzel a képpel fog megmaradni: Vörös haj, szűk farmer, tűsarkú. Ő nem az a tipikus nagymama volt, aki otthon ült a macskájával és közben teát szürcsölgetett. Vagány volt, igazi belevaló nagymama.
Pont ezért nehéz elhinni, hogy ilyen hirtelen elment. Bízom benne, hogy ő már egy jobb helyen van és az angyalok kísérik az útját. Lelj békére mama és egyszer még biztosan találkozni fogunk.
Szeretnék kitartást kívánni az anyukámnak, a nagybátyáimnak és a nagynénémnek is. Sajnos már nincs anyukátok, se apukátok akit megölelhetnétek, de itt vagyunk mi, a gyerekeitek és ránk bármikor számíthattok.
2020. március 15.
Ezt a napot sosem felejtem el, ugyanis az én erős és végtelenségig kitartó anyukám megtört. Állítólag az idő begyógyítja a sebet. Én is ebben bízok.
2020 borzalmas év, pedig még a felénél sem tartunk. Remélem az év második fele kíméletesebb lesz mindenkivel, az egész világgal, de főként az anyukámmal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése