Nagyon ritkán szoktam olvasni szépirodalmi köteteket. Inkább a szórakoztató irodalmat szoktam választani, mert azokkal esik igazán jól kikapcsolódnom egy nehéz és fárasztó nap után. Viszont nem olyan régen eldöntöttem, hogy szeretnék megismerkedni újból a szépirodalommal, ezért esett a választásom Daina Opolskaité: Napok piramisai című novellás kötetére.
A borító számomra nagyon érdekes a fekete háttérrel, a nap és csillag szimbólumokkal, valamint a középen lévő homokórával.
Kissé búskomor és melankólikus kötetet sugallt felém a könyv kinézete, ezért egy kicsit féltem neki kezdeni. Viszont végül nagyon örülök annak, hogy nyitott voltam és kimertem lépni a komfortzónámból, mert valóban teljesen más élményt nyújtott a számomra, mint a szórakoztató irodalom.
Ezért nehéz is számomra most írnom róla, megosztani az olvasási élményemet nektek, róla.
Az írónőnek nagyon összetett írói stílusa van, amely egyszerre volt komor, szomorú, reménnyel teli és csodálatos.
Olyan témákat dolgozott fel, amelyeknek az elolvasása után az olvasó rengeteget fog gondolkodni. Bár csupán 214 oldalas novellás kötet, az embernek igazi élményt nyújt, amelyre évek múltán is emlékezni fog. Én lassan olvastam, közel egy hónapon át. Lassan fogyasztottam az oldalakat, mert meg kellett őket emésztenem. Hol elő vettem, hol pedig néhány napig szüneteltettem, mert egyszerre nekem már túl sok lett volna.
Érdekességek:
A kötet Európai Unió Irodalmi díjat nyert!
Daina Opolskaité litván származású szerző.
A Metropolis Media Szépirodalmi kötetek című kategóriájában jelent meg 2020-ban.
Hány csillagot érdemel tőlem:
🌠🌠🌠🌠/5
A könyv adatai:
Író: Daina Opolskaité
Cím: Napok piramisai
Műfaj: novella
Kiadó: Metropolis Media
Megjelenése: 2020
Oldalszám: 214 oldal
Fülszöveg:
A sötétség mélyén járunk, az éjszaka sötétjében, ahol a lélek csak pislákol. Az idő túl gyorsan pereg, nem engedelmeskedik nekünk. Mit tehetünk? Tükörbe nézhetünk, könyörtelen önreflexiót gyakorolhatunk, és akkor van esély meglátni a fényt, a csodát. Illatok, hangok, érzések, érintések, pillantások, hangulatok jönnek közel ilyenkor, a lét alapvető érzékisége, és annak megtapasztalása, hogy minden egy rendezett láncba illeszkedik. A teljes élet tudata, amikor épp nincs „létgödör”, örvény, ami beszippant, a szabadság felfoghatatlan érzése, fiatalság, öröm, mert az idő lehet olyan is, mint a víz, mindent elmos, a múlt démonait is, a sötétséget is, a fonalként szakadozó pillanatokat pedig összeragasztja. De az is lehet, hogy az idő egy nagy mester, aki a másodpercekből, a percekből és órákból óriási épületeket tervez, ezek „a napok valódi piramisai”, amelyeknek egyszer valaki lerakta az alapjait. Mi gigantikus épületeket építünk rájuk, és a vastag falak között élünk egész életünkben…
Daina Opolskaité litván írónő novelláskötete, a Napok piramisai olyan dolgokat hoz felszínre, melyek az ember lényegéhez tartoznak, a velük való foglalatosság munka, önismeret, életfeladat. A memento mori bölcsessége ebből a szempontból más előjelet kap, mélység és magasság egyszerre.
Megtetszett? Itt megrendelheted -> Napok piramisai
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése